Mikor használjunk párásítót?

Hogyan működik a párásító?

A párásítók minden típusa hasonló elven működik. A vizet vízpárává alakítják, amely a levegőben szétoszlik, ezáltal növelve annak páratartalmát. A gőzölős párásító fűtőelem segítségével állítja elő a gőzt, az ultrahangos párásító pedig egy rezgő membrán segítségével permetezi a vizet mikroszkopikus cseppek = mesterséges köd formájában. Találkozhatunk hidegpárásítóval (ún. hideg párásító) is, amelynél a víz egy speciális felületű szűrőre folyik, és egy ventilátor juttatja a vízcseppeket a levegőbe.

A párásító nem légtisztító

Ha szeretné javítani otthona levegőjének minőségét, ehhez 3 készülék nyújthat segítséget – párásító, páramentesítő és légtisztító. Mindegyik más célt szolgál. A párásítók növelik a túl száraz levegő páratartalmát, a páramentesítők ezzel szemben eltávolítják a felesleges nedvességet a levegőből, ezáltal megakadályozzák a penészképződést. A légtisztító pedig eltávolítja a levegőből a porszemcséket, polleneket és allergéneket. Légtisztító és párásító egy készülékben is beszerezhető.

Mikor párásítsunk?

A levegő ideális páratartalma 40–60% között mozog. Különösen a fűtési szezonban azonban akár 20% alá is csökkenhet. Nagyszerű segítséget jelent a páratartalom-mérő, amelynek segítségével megállapíthatja, mikor szükséges bekapcsolni a párásítót.

A párásítók egész évben használhatók, de főként ősztől tavaszig vehetjük hasznukat. Általánosságban nyáron nem ajánlott túlságosan párásítani a levegőt. Ezzel kiiktatná a szervezet egyik hatékony hőszabályozó mechanizmusát, azaz az izzadást, mivel az izzadság nem tudna megfelelően elpárologni, így üvegházhatáshoz hasonlóan érezhetné magát. Kivételt jelenthetnek az akut egészségügyi problémák. Ilyenkor is azonban nyáron körültekintően, rövid ideig és helyileg alkalmazza a párásítót. Ne feledje, hogy a száraz levegővel a légkondicionált helyiségekben is meg kell küzdenünk.

Mire jó egy párásító?

A levegő páratartalmának rövid ideig tartó csökkenését egy egészséges ember általában problémamentesen elviseli, de a tartósan alacsony páratartalom kiszárítja a légutak nyálkahártyáját. Növeli a fertőző betegségek, az allergiás tünetek és az asztmás rohamok kialakulásának kockázatát. A túl száraz levegő a bőrt is kiszárítja, amely feszülővé és viszketővé válhat. Ez különösen kellemetlen lehet ekcémával vagy pikkelysömörrel élők számára. A száraz levegő miatt kirepedezhet az ajkunk, éghet a szemünk, vagy állandó szomjúságérzetet tapasztalhatunk.

Mindezeken a kellemetlenségeken segíthetnek az otthoni párásítók. Segíthetnek megelőzni az olyan megbetegedéseket, mint az influenza vagy a köhögés, és nagyszerű segítséget jelenthetnek a légúti megbetegedések kezelésében. Az optimális páratartalmú levegő a horkolással kapcsolatos problémákat is enyhítheti, és nemcsak bőrünk, hanem hajunk is meghálálja.

Hová helyezzük a párásítót?

Válasszon sima és stabil felületet, ahol nem áll fenn a felborulás veszélye. A párásítót ideális esetben a helyiség közepén, lehetőleg a padlón vagy egy alacsony állványon helyezze el, ne bútorra. Kerülje az ablakok és ajtók közvetlen környezetét – a nagyobb légmozgás csökkentené a páratartalmat. Ügyeljen arra, hogy a közelben ne legyenek nedvességre érzékeny tárgyak (fa, képek, könyvek stb.).

Ne vigyük túlzásba a párásítást

Páratartalom-mérő segítségével ellenőrizze a helyiség optimális értékeit. Amint a páratartalom meghaladja a 60%-ot, megnő a penész, a poratkák és a rothadás kialakulásának veszélye. A helyiség levegője ilyenkor nehézzé és kellemetlenül fülledtté válhat. A túlzottan párás levegő ugyanúgy nem tesz jót az embernek, mint a túl száraz levegő.

Gondoskodjon a készülék megfelelő karbantartásáról

A szennyezett párásítók kockázatot jelenthetnek. A szennyezett víztartályban baktériumok, penészgombák és egyéb nemkívánatos mikroorganizmusok szaporodhatnak el, amelyek ezt követően a levegőbe kerülhetnek. A víztartályt naponta öblítse ki, és időnként alaposan tisztítsa meg az egész készüléket. Ne feledkezzen meg a szűrő cseréjéről sem, amennyiben a készülék rendelkezik vele.